A
Kiscelli Múzeum templomában látható igencsak rendhagyó kiállításon jártam tegnap, ahol
meglepő élményben volt részem, mert a művésznő alkotásait és stílusát
korábban nem ismertem.
Így aztán – képzeletbeli búvárként - alámerülhettem Csurka Eszter installációs sötét óceánjába,
ahol az utóbbi években született festmények, szobrok, filmek, erre az
alkalomra készített ékszerek (!) közé. Vagy ahogy a múzeumban egy
feliraton olvastam: „A látogató egy nagyon szép, hatalmas térben
lebeg, felette magasság, alatta bizonytalan sötétség, messze és közel
hívogató tárgyak érdekes látványosságok. Több úton indulhat, van hogy
egészen közel kerül a megismerni vágyott objektumhoz, van, hogy csak
távolodik.”
Az installáció címe Vágy,
ez a szó tartja össze ezt a színes forgatagot. A kifejezés, az
átlényegülés, a titkok megismerésének vágya, mert az ember már csak
olyan, hogy örökké vágyakozik, és ezt csak a mindennapok képesek
megzavarni. Néha bizony öléggé rendesen…
Íme a kiállítás, aminek hangulatát e képek érzékeltetik:
Miki drága, örülök, ha érdeklődésedet felkeltettem e valóban érdekes és roppant egyedinek mondható kiállítás iránt. Ha belegondolok, hogy eredetileg nem is emiatt kerestem fel a kiscelli kastélyt, (a tényleges ok "hidegen hagyott"), kész szerencse, hogy véletlenül rátaláltam:-)
Drága Jutka! nagyon jók (ismét) a fotók, önálló életre kelnek a festmények, ékszerek. Felkeltetted az érdeklődésem a tárlat iránt. Meg fogom nézni! Puszi Miki
