…aki idén lett volna 80 éves,
de már 39 éve nincs közöttünk, és aki a 20. századi magyar művészet egyik
legsokoldalúbb, Leonardo-ian univerzális, meghatározó alakja.
A négyszemközti beszélgetéshez kellett egy közvetítő. A KOGART Galéria, ahol az évforduló kapcsán Kondor
grafikái egy kamara-kiállításon tekinthetők meg, e ’Kondor-privát’ beszélgetésre
a művész húgát, Kondor Máriát, hívta
meg. Beszélgetőpartnerei Fertőszögi Péter
művészettörténész, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kuratóriumának elnöke és
Tóth Mihály, a KOGART Baráti Kör
elnöke voltak.
Kondor Mária és beszélgetőpartnerei
Az est során a népes publikum
sok érdekeset is megtudhatott. Az egyik ilyen volt pl. számomra, hogy a fenti
képen a falon látható grafikák a KoGart Ház tulajdonát képezik, és az nem más,
mint az a 14 darabos „Dózsa György 1514” sorozat, melyet Aczél Györgynek
készített Kondor. A különleges megrendelőre való tekintettel a rézkarcokat
Nyugatról behozatott különleges papírra húzta le a művész. (Aczél halála után egy árverésen vette meg a Művészeti Alapítvány).
„Dózsa György 1514” – rézkarcsorozat, 1956
(egyes darabjai képezték Kondor diplomamunkáját, a 14 darabos kollekció a későbbiek során állt össze)
A beszélgetésben az volt a
kiváló, hogy a monográfiákból és Erdélyi Miklós visszaemlékezéseiből már ismert
dolgokon túl hallhattunk egy, a margitszigeti szálló halljába festett pannójának
átadása előtt Kondor Bélával készített korabeli rádiós interjút, hallhatuk egy orgona
inprovizációját, és egyik versét, a
„Requiem”-et, melyet ő mondott el.
A beszélgetés helyszíne: Andrássy út 108.
Aztán igen érdekes dolgok
hangzottak el a hagyaték sorsát illetően. Kondor 1972. decemberi halála után hagyatékát
az állam védetté nyilvánította. A ’majd 1900 darabos hagyaték leltározása négy
hónapos munka volt, melyért – az 1973-as árakat figyelembe véve – arcpirítóan
alacsony árat kínált az állam: egymillió forintot. Mivel ezzel a család nem
értett egyet, a BÁV Műkereskedelmi becsüseinek és a Nemzeti Galéria
szakembereinek becslését kérték. Így sikerült az árat 2,6 millió forintra feltornázniuk. Az összeget a család nem
egyben kapta meg, hanem tíz éven át életjáradék formájában folyósították Kondor
Béla szüleinek.
"Várvédők" - olaj, 1957
A hagyaték a Nemzeti
Galériába került a család felé tett olyan ígéret mellett, hogy Kondor
Béla-emlékszobát hoznak létre. Mivel erről írás nem készült, így a szó elszáll, az írás megmarad közmondás
mentén nemcsak az emlékszobából nem lett semmi, de a Kondor-művek java a
Nemzeti Galéria raktárainak mélyén pihen…
Természetesen néhány kép látható a
Galéria állandó kiállításán, párat vidéki múzeumokban helyeztek el, de a
hagyaték zöme a nagyközönség szemei előtt rejtve van. Ílyenek például a Kondor
által előszeretettel készített kis szerkezetek, de ugyanígy porosodnak valahol a
Nemzeti Galéria polcain Kondor élete végén támadt új szenvedélyének, a
fotózásnak tárgyi bizonyítékai.
„Hamlet" fametszet sorozat, 1957
Mi több: a Nemzeti Galéria
még kiállításokra se nagyon ad kölcsön Kondor-alkotásokat. Miért e nagy elzárkózás és a közönség távoltartása
Kondor Béla iskolát teremtő és mérföldkövet jelentő művészetétől? Magam
részéről nem tudom, de a választ nem is nekem kéne erre megadni. Ritkaság
számba menő nép vagyunk, aki saját korszakos szülöttét így "becsüli":-(
A hagyaték ily módon három részre oszlik: a majdnem láthatatlan Nemzeti Galériabeli gyűjtemény, a privát gyűjtők tulajdonában lévő alkotások, és a család tulajdonában maradt eredeti sablonok. Azonban "a kár haszonnal jár", így az életmű felértékelődött. A család - nagyon helyesen - utánnyomásban nem gondolkodik, a műkincspiacon pedig elvétve akad privát kollekcióból származó eladó darab. Ilyen eset Várkonyi Zoltán halála után adódott, aki a Kondor-művek nagy vásárlója volt , az örökösök azonban ezeket eladták.
"Blake-sorozat" , 1961
Blake-sorozat" ,
1961
Blake-sorozat" ,
1961
"Ezékiel"
1963
"Romantika"
"Színház sorozat", 1969
"József Attila
sorozat", 1971
2001-es első utánnyomás a 70. születésnapra
Fotóimat az érdekes esti beszélgetés helyszínén készítettem
