Száztizenöt
éve, 1896. május 2-án adták át Európa első, a Kontinens első, a világ második
földalatti vasútvonalát Budapesten.
A
honfoglalás ezeréves évfordulóját a fővárosban is számos beruházással tervezték
megünnepelni. A földalatti Balázs Mórnak, a Budapesti Villamos Városi Vasút
(BVVV) vezérigazgatójának ötlete volt a tömegközlekedés nehézségeinek
megoldására. 1893-ban tett javaslatáért nemesi címet is kapott, címerébe
stilizált alagútbejárat került sínekkel, az elektromosságot jelző villámokkal
és a vasút szárnyas kerekével.
A
terveket a BVVV két mérnöke, Schweiger Henrik és Wörner Adolf készítette el. Az
alagút az akkori Gizella - ma Vörösmarty - tértől a Városligetig húzódott, hogy
biztosítsa az Ezredéves Kiállítás megközelíthetőségét. Az építkezés engedélyét
1894. augusztus 9-én adták ki 1896. április 1-jei befejezési határidővel, a
költségvetés 3,6 millió forintról szólt. (A városvezetés nem engedélyezte, hogy
a reprezentatív, nemrég elkészült Andrássy utat sínekkel és villamos
szerelvényekkel csúfítsák el, ezért épült a vasút a föld alatt.)
A
kivitelezésre a gyorsított engedélyezés ellenére is csak kevés idő állott
rendelkezésre. A föld- és betonmunkákat Wünsch Róbert cége végezte, az
építkezésen olykor ezernél is többen dolgoztak, gyakran vasárnap is. Az
alagútnak el kellett férnie a nagykörúti csatorna fölött, ezért magassága csak
2,65, szélessége 6 méter lett. Az alagút kéregvasútként, nyitott munkagödörrel
épült, a vasúti pálya betonteknőbe került. A födémet acélgerendákra támaszkodó
betonboltozat alkotta, amelyet középen, a két pálya között 3-4 méter
távolságban szegecselt acéloszlopok tartottak, a zaj- és súlycsökkentés
érdekében az Andrássy út fakocka burkolatot kapott. A mélyépítési munkák 472
napja alatt 134 ezer köbméter földet emeltek ki, 47 ezer köbméter betont és 31
ezer tonna acélt építettek be.
A
millenniumi földalatti az európai kontinens első földalattija volt (a londonit
1863-ban helyezték üzembe), de ez volt a világ első villanymeghajtású
földalatti vasútja. A 3689 méternyi pályából alagútban 3225 méter, a felszínen
464 méter haladt. A megengedett 40 kilométeres óránként sebesség mellett a
menetidő valamivel több mint 10 perc volt. Érdekesség, hogy itt alkalmaztak
először mozdony helyett motorkocsit. A 20 forgóvázas kocsi baloldalt
közlekedett, a 11 megálló közül az utolsó kettőnél, az Állatkertnél és a
városligeti végállomásnál már a felszínen. Az állomások falait a Zsolnay-gyár
barna és fehér csempéivel burkolták, a szecessziós lejáró házikókat az 1920-as
években bontották el.
A
létesítményt 1896. május 2-án, a millenniumi ünnepségek keretében adták át a
közönségnek, a 10 krajcáros jegyeket automatából lehetett megvenni. Május 8-án
I. Ferenc József is végigutazott a számára készült királyi díszkocsin, és
hozzájárult, hogy a földalatti a nevét viselje.
A vasutat a húszas években újították először fel, majd az észak-déli metró Deák
téri állomásának építésekor az alagút egy részét kiiktatták - itt létesült a
Földalatti Vasúti Múzeum. Az 1972-73-as rekonstrukció alkalmával 1233 méterrel,
a Mexikói útig hosszabbították meg, a nyomvonalat végig a föld alá helyezték. A
régi kocsikat 21 háromrészes, csuklós Ganz-szerelvénnyel váltották ki, az
állomásokat a műemléki védettség figyelembevételével újították fel.
A
közel százéves vasutat 1995-ben teljesen felújították, 2002 óta az Andrássy
úttal együtt a világörökség része.
